Az Atlantiszi Smaragdtábla mágiája – II. rész Ez a 10 + 2 táblából álló, a tradíció szerint a Nagy Piramisból származó tábla foglalja össze az egész világ bölcsességét. Az első tizet nyilvánosságra hozták, a maradék kettőt pedig örökkön őrzik a beavatottak, mert tudásanyaguk a legmélyebb titok. A tizenkét smaragdzöld tábla nagyon különleges anyagból készült. Egy olyan vegyi folyamat – alkímiai transzmutáció – során hozták létre mesterségesen, amit még nem tud megmagyarázni a mai tudomány. A táblák jellemzője, hogy nem koptatható el, és ellenállóbb minden eddig ismert anyagnál. CG Jung szerint a transzmutáció a mágikus értelmezés szerint nem csupán a kémiában értendő anyagok vegyítése. A konjunkciók során létrejövő anyagok nem csupán a fizikálisan érzékelt módon kapcsolódnak össze, hanem természetük is kapcsolatba kerül egymással. Amíg ezt nem tudatosítja magában a fizika és a kémia, míg képessé nem válik az anyag természetének megtapasztalásra, addig kutatásainak legtöbbje teljességgel hiábavalónak bizonyul. A táblákat minden létező eszközzel megvizsgálták, de csak arra jöttek rá, hogy atomszerkezetük teljesen stabil, nem észlelhető bennük semmilyen változás, vagyis a tudósok egyszerűen nem találtak kapaszkodókat. Ez meghazugtolja a fizika ionizációs és a kémia részecskekapcsolati elveit. Tehát – ha a mai grafológia tanai szerint vizsgáljuk a táblákat – már az anyag, amire írtak, önmagában hordozza a tudást, a végtelen bölcsességet. Ha hasonlattal akarunk élni, akkor olyan ez, mintha egy afrikai bennszülöttnek odaadnánk egy CD-t, rajta mondjuk Weöres Sándor egyik versével. Már az adathordozó megfejtése is gondot okozna számára, a vers értelmezéséig már el sem jutna. A táblákon az ókori Atlantisz írásjegyeivel feljegyezve olyan gondolatok találhatóak, melyek értelme három síkon válik világossá. Az anyag szintjén a betűk nyernek értelmet, képessé válunk olvasni a sorokat. A tudat síkján megértjük a szavakat, amiket olvasunk, így azok összefüggést nyernek. A felettes síkon pedig képessé válunk arra, hogy a leírtakat értve azokat belső tudássá tegyük, alkalmazzuk is. Már korábban írtam, hogy nem elegendő, ha bemagoljuk, ha okoskodással közelítjük meg ezeket a sorokat, vagy ha – akár ezerszer is - elolvassuk őket. Az is kevés, ha cikkeket, könyveket olvasunk róluk. A táblákat aranyszínű –az első pillantásra az aranyhoz hasonlatos – szintén nem azonosítható ötvözetből készült abroncsok fogják össze, az összefogó abroncsokat pedig egy ugyanilyen anyagból való pálca tartja össze. Az alkimista hagyomány szerint Hermész Triszmegisztosz testamentuma olvasható ezeken a táblákon. Szerintük ez minden szent könyv alapja, az első olyan isteni kinyilatkoztatás, ami az emberek birtokába jutott és mindegyik, azóta keletkezett szent iratnak az alapját is ez képezi. Sokféle fordításuk és adaptációjuk ismert, feltehetően Szírián és Palesztinán keresztül jutott el Európába. Minden fordítás – mivel a nyelv és az azt befogadó elme szűrői igen erőteljesek – torzít. Ezért aki meg akarja ismerni a táblák valódi tartalmát, azok figyelmébe az alkimisták egyik alaptanítását ajánlom: „Gondolj ki mindent a magad számára, s nem lesz, mi félrevezessen.”