Szent Valentin emlékére nevenapján világszerte megajándékozzák szeretteiket az emberek a szerelmesek napján. Valentin kultusza a II. századra vezethető vissza, ekkor élt Valentin. A legelterjedtebb történet szerint Valentint keresztény hite miatt II. Claudius börtöne vetette, ahol ő a börtönőr leányának visszaadta a látását. Mielőtt 270. február 14-én kivégezték, a leánynak egy üzenetet küldött: "A Te Valentinod." Így vált ez az üzenet világszerte is ismertté.

A rómaiak február 15-én tartották Luperkalia ünnepét. Ezt a tavasz-ünnepet Luperkusz isten tiszteletének szentelték, aki a nyájak és a termés védelmezője volt. Az emberek dalolva és táncolva könyörögtek Luperkuszhoz, hogy megvédje a nyájaikat és vigyázzon az emberek és az állatok egészségére és termékenységére.

Az ünnep éjjelén a fiatal nők belerakták a nevüket egy kerámia korsóba, a férfiak pedig húztak belőle egy-egy nevet. Az ünnepség és a táncok idejére párok lettek, sőt gyakran egész évben együtt maradtak.

Az angolok már 1446-ban ünnepelték ezt a napot. Az 1700-as években divatossá váltak a Valentin-verseskötetek. A XIX. században már üdvözlőkártyákat is küldtek egymásnak az emberek ezen a napon. Magyarországon 1990-ben éledt fel ennek a napnak a megünneplése.

Valentin napot azért tartják, hogy megünnepeljék egy szent emlékét, aki tisztelte a szerelmet és a romantikát. Ilyenkor az emberek szerelmes üzeneteket cserélnek. Mások szerint később sokan összetévesztették a norman-francia 'galantin' szóval, ami szerelmest jelent. Az idők során a két hiedelem összefonódott, ezért Szent Valentinra úgy emlekeznek most, mint a szerelmesek védőszentjére.

Ezen a napon nyíltan szabad emlékezni az elmúlt szerelmekre, nem szabad megsértődni, megharagudni. A Valentin napi szokás azt is lehetővé teszik, hogy egy plátói szerelem szenvedő alanya küldjön üzenetet szerelmének. A mai nap mindkét nem képviselői tegyenek azért, hogy az örömé, a kedvességé, a figyelmességé legyen a főszerep.

Bálint nap a magyar hiedelemvilágban

Bálint már középkori naptárakban, misekönyvekben előfordul, ünnepét tehát őseink is számontartották. Népszerűségét kereszt- és családnévként való sűrű előfordulása is mutatja a középkor végén. 1522-ben a legkedveltebb szegedi keresztnevek közé tartozott. Ebből arra kell következtetni, hogy a magyar nép körében is liturgikus hagyomány vagy néphiedelem fűződött hajdan Bálint alakjához.

Bálint képe található Bélakorompa, Kassa, Zsidve, Szászbogács szárnyasoltárain más gyógyító szentek társaságában. Bálintot tiszteli védőszentjéül a besztercebányai, kiskőszegi, szajki, németbólyi kápolna, illetve Szentkereszt, Györke, Lédec, Krempach temploma.

Vannak a naphoz fűződő tájjellegű szokások. A mohácsi sokácok ezen a napon böjtölnek: csak egyszer esznek vagy zsír nélkül főznek, a templomban imádkoznak, gyónnak-áldoznak. Hőgyész kőművesei e napon misére mentek, hogy a magas állványokon dolgozva, Bálint oltalamazza meg őket a leeséstől. Az elekiek azon a napon, amelyre Bálint napja esik, egész évben nem ültetnek aprójószágot. Bálint reggelén az állatok itatóvizébe szenteltvizet cseppentenek.

Mindszenten akár van, akár nincs hó ezen a napon, csíkot söprenek, vagyis utat vágnak az udvar olyan részén, ahová nem fér oda az aprójószág, de az ég madarai igen. Ide mindenféle gabonaszemet, aszaltgyümölcsöt szórnak számukra. Cserszegtomaj gazdái Bálint-napkor napkelte előtt megkerülik a birtokukat, hogy a tolvajokat és a madarakat távoltartsák a szőlőtől.

Balatongyörökön hasonló szándekkal megmetszik a szőlő négy sarkán a tőkéket. Hangonyban úgy vélik, ezen a napon jönnek vissza a vadgalambok, ez már a tavaszt jelenti. A rábaközi Szil faluban Bálintot a verebek védőszentjének tartják, mert már nekik is kezd kedvezni az időjárás. A horvát néphit szerint a madarak ezen a napon tartják mennyegzőjüket.