Legtöbben az idő világában, vagyis a múlt emlékei és a jövő elénk vetített várakozásai között éljük le egész életünket. Csak ritkán - a gyönyör, a harag hirtelen fellángolásaiban, szerelmesünk megpillantásakor, vagy egy váratlan esemény ámulatában - érinthetjük a jelen pillanat időtlen dimenzióját. Nagyon kevés ember lép ki az elme és az idő világából, annak versenyszerűségéből, ambícióiból, hogy az időtlenség birodalmában kezdjen új életet. És azok közül is csak nagyon kevesen próbálják megosztani élményeiket a többi emberrel. Lao Ce, Gautam Buddha, Bodhidharma... vagy a legutóbbi időkben George Gurdjieff, Rámana Maharishi, J. Krishnamurti - ezeket az embereket a kortársak vagy különcnek, vagy őrültnek titulálják, haláluk után azonban már "filozófusokként" beszélnek róluk. Az idők folyamán azután legendákká válnak - nem hús-vér lények többé, sokkal inkább mitológiai megjelenítései annak a kollektív tudatban megjelenő emberi vágyunknak, hogy mindennapi életünk értelmetlenségén és jelentéktelenségén túlnőhessünk. Osho egy azok közül, akik meglelték a kaput, amely az élet időn túli dimenziójába, a jelenbe vezet. O maga "rendíthetetlen egzisztencialistának" nevezte magát, és egész életét annak szentelte, hogy másokat arra buzdítson, hogy ok is felkutassák ezt a kaput - kilépjenek végre a múlt és jövő világából, és felfedezzék maguknak az örökkévalóság birodalmát. Osho 1931. december 11-én született Indiában, a Madhya Pradesh állambeli Kuchwadában. Kora gyermekkorától kezdve lázadó és szabad lélek volt, aki ragaszkodott ahhoz, hogy önmaga tapasztalja meg az igazságot, és soha nem fogadta el mások tudását, vagy hitét. Huszonegy éves korában történt megvilágosodása után még befejezte egyetemi tanulmányait, majd évekig filozófiát tanított a dzsabalpuri egyetemen. Eközben széltében-hosszában bejárta Indiát, nyilvános vitákra hívva az ortodox vallási vezetőket, megkérdőjelezve létjogosultságukat. Rengeteget olvasott; hogy ismereteit gyarapítsa, mindent elolvasott, ami a mai hit- és filozófiarendszerekkel, valamint a mai pszichológiával foglalkozik. A hatvanas évek végén sajátos dinamikus meditációs technikákat kezdett kifejleszteni. A mai embert, mint mondja, annyira leterheli a múlt élettelen hagyományainak súlya és a mai kor rohanó életmódja, hogy csak egy katarzis-technika alkalmazásával képes ellazulni, és a gondolat nélküli meditáció állapotában feloldódni. Nyugaton az emberek Oshóról a 70-es évek elején kezdtek először hallani. Az indiai Poonában 1974-ben alakult meg körülötte egy kommuna, ahol a Nyugatról érkezők kis csoportja hamarosan látogatók áradatává duzzadt. Élete során Osho az emberi tudat kibontakoztatásának szinte minden aspektusáról beszélt, lámpást adva a mai lelki kereső kezébe. Tanítását nem intellektuális megértésre, hanem saját megtapasztalásra alapozta. Nem tartozik egyik tradícióhoz sem: "Én egy teljesen új vallás-tudat kezdete vagyok - mondja -, kérlek ne próbáljatok a múlttal összekapcsolni; a múlttal egyáltalán nem érdemes foglalkozni." A világ minden tájáról érkeztek tanítványok, barátok, keresők. A számukra tartott előadásokat több mint hatszáz kötetben kiadták, több, mint harminc nyelvre lefordították. Azt mondja: "Az én üzenetem nem egy doktrína, nem egy filozófia. Az én üzenetem egy bizonyos alkímia, egy tudomány az átalakuláshoz; tehát csak akik készek egójukban meghalni, és újjászületni valami merőben újban, valamiben, amit most el sem tudsz képzelni… csak annak a kevés embernek lesz bátorsága meghallgatni, mert engem hallgatni veszélyes. Ha engem hallgatsz, akkor megtetted az első lépést az újjászületésed felé. Tehát ez nem egy filozófia, amit magadra ölthetsz, mint egy kabátot, s aztán henceghetsz benne. És nem is doktrína, amiben vigaszt találsz gyötrő kérdéseidre. Nem, az én üzenetem nem valami verbális kommunikáció - ennél sokkal kockázatosabb: nem egyéb, mint halál és újjászületés." Osho 1990. január 19-én hagyta el testét. Hatalmas indiai kommunája továbbra is a világ legnagyobb spirituális fejlődéssel foglalkozó központja. Látogatók ezrei jönnek a világ minden országából, hogy részt vegyenek a meditációs, terápiás és kreativitást fejlesztő programokon, vagy épp csak azért, hogy megtapasztalják az életet egy Buddha-térben.