A macskagyökeret hatékony nyugtatószerként ismerjük idegességnél, elalvási és alvási zavaroknál, ezenfelül a túlterhelt szív segítségeként is. Ez nem mindig volt így: Hippokratész idejében (a Krisztus előtti V-IV. században) a macskagyökeret főleg női bajoknál használták. A középkorban ehhez mindig újabb alkalmazási területek jöttek: a macskagyökér köszvényes fájdalmak és oldalszúrások ellen jó olvasható egy középkori füveskönyvben; a XVI. és a XVII. században már dicsérték a hatását légszomj, látási gyengeség, fejfájás, köhögés és szúrt sebek esetén. Egy szó sincs nyugtató és alvásjavító hatásáról, nyugtató hatásáról csak a XIX. századból vannak feljegyzések. Azóta a macskagyökér az orvostudományban és a népi gyógyászatban a legjobb nyugtató- és altatószerek egyike.
A macskagyökérnek, amit a botanikusok Valeriana officinalis L.-nek neveznek, sok népi elnevezése van (macskagyökönke, háromláb, büdösgyökér, holdgyökér).
A macskagyökér mind nedves réteken, mind száraz helyeken előfordul – az alföldtől a hegyekig. Kertben is jól lehet nevelni. A macskagyökér egy erős növekedésű évelő növény, amely eléri az 1 m magasságot. Szára, melyen nagy, páratlanul szárnyalt levelek állnak keresztben átellenesen, barázdás és csöves. Ernyőben elrendezve állnak a rügyvégeken a kis, piros-fehér virágok, amelyek június, július és augusztus hónapban nyílnak. Nálunk a macskagyökérnek különféle al- és mellékfajtái fordulnak elő, amelyek a virág színében (néha sötétebb, néha világosabb, egészen a tiszta fehérig) és a szárnylevelek számában különböznek (egyszer csak tizenegy, máskor akár huszonegy). Orvosi használatra a
macskagyökeret kultúrában ültetik.
Gyökeréből, amely a Radix Valerianae (Valerianae radix) botanikai nevet viseli, készülnek a különböző készítmények: tea, tinktúra (Valerianae tinctura = Tinctura Valerianae) és a macskagyökérfürdő.
A tudomány is elismeri a macskagyökér hatását ideges felindultsági állapotokban, elalvási zavarokban és ideges eredetű, görcsös gyomor- és béltáji fájdalmakban, de természetgyógyászok szerint hatásos ideges eredetű szív- és érrendszeri zavarokban is.