Régen egyetlen díszkertből sem hiányozhatott a levendula, mivel ezt a "legkedveltebb" illatot árasztó gyógynövényt már ükanyáink is értékelték. Levendulavirággal töltött kis zsákocskát akasztottak ruhásszekrényükbe, sőt ünnepi alkalmakkor még a fürdőjükhöz is adták. A levendulafürdő a legkívánatosabb illatfürdőnek számított. Egy időre azután háttérbe szorult, manapság azonban ismét visszanyerte közkedveltségét.
Hazája a Földközi-tenger nyugati partvidéke, de gyorsan eljutott az Alpok északi tájaira is, ahol a dísz- és gyógynövénykertekben pompásan növekszik. Növénytani megnevezése Lavandula officinalis Chaich., Lavandula angustifolia Mill. vagy Lavandula spica Loisel. Az ajakosvirágúak családjába sorolják, amelybe több, általában szintén illatos gyógynövény – a citromfű, a borsmenta, a zsálya, a kakukkfű is – tartozik.
Mivel számos változata és alfaja létezik, a gyógyászati célra hasznosított levendula termesztésből származik. Ilyen módon biztosított, hogy egyéb levendulavirágok nem keverednek a Lavandula officinalis közé.
A levendula 60 cm magasra nő. E félcserje egyenes ágain átellenben rendeződnek a szálas, akár lándzsás, ép szélű, szürkészöld levelek, amelyek szélükön hátragöngyöltek. Az alsó levelek mindkét oldalán fehéren molyhos szőrzet található. A virágok – a virágszáron – álörvbe rendeződnek, lépcsőzetes kalászt alkotnak. Minden álörv 6-10 virágból áll. A virágzási idő júliusra és augusztusra esik.
A levendula fő hatóanyaga a virág különösen kellemes illatú illóolaja. Ezenkívül megemlítendő a kumarin és a cserzőanyagok. A levendulavirág nyugtatólag hat a központi idegrendszerre és a bronchusokra is. A gyomorban és a bélben görcsoldó, fertőtlenítő és az emésztőnedvek termelődését serkentő hatást fejt ki. A levendula többnyire a nyugtalansággal járó különböző állapotok ellen alkalmazott teakeverék alkotórésze.
A levendulafürdő hypotoniásoknak (alacsony vérnyomású egyéneknek) frissítő, ingerült és stressz hatása alatt levőknek pedig lazító hatása miatt tesz jót. Régebben gyakran használták a levendulaszeszt reumás fájdalmak enyhítésére.
A levendulát nemcsak gyógynövényként értékeljük. Fűszerként is használjuk kaporral, bazsalikommal, kakukkfűvel, vagy csomborral együtt, keverékekben. Annyira enyhén fűszerezzünk vele, hogy az illatát éppen csak érezni lehessen, de ne uralkodjon.
A tudományos álláspont a levendulavirágból készült tea hatását közérzeti zavarok – nyugtalanság, elalvási zavar, étvágytalanság, funkcionális gyomortáji zavarok (ideges gyomor, Roemheld-szindróma, meteorizmus) és bélbántalmak – esetén ismeri el.