Ennek a növénynek Linum usitatissimum L. a botanikai neve, és már a közép-kőkor ember számára is ismert volt hasznossága. A lent rost- és olajnyerésre használták. Erre következtetnek a svájci cölöpépítményeknél talált leletekből. A lentermelésre már a Kr. e. XIV. századból vannak bizonyítékok; az egyiptomi sírkamrákban találtak lenmagokat a halottaknak adott útravalóként. Hippokratész (Kr. e. 500 körül) említi először a lenmagot hurut, testi fájdalmak és hasmenés elleni gyógyszerként. A Paracelsusnak is nevezett Theophrastus von Hohenheim (1493-1541) ingerenyhítő köhögés elleni szerként említi a lenmagnyákot. A lenmag alkalmazása a népi gyógyászatban Hieronymus Bockra vezethető vissza, aki a lenmag orvosi alkalmazásáról igen részletesen beszámol. Az 1577-ből származó füveskönyvében így ír: "A lenmagot megtörjük és porítjuk / egy kevés borssal és mézzel péppé elkeverjük / enyhíti a köhögést / és kedvet csinál a természetes tevékenykedéshez / Mintha az ember belülről meggyulladna / ugyanazt a lenmagot vízben pároljuk / mézet keverünk bele / és abból iszunk / … Az áztatott lenmag csillapítja és elmulasztja az összes forró duzzanatot / belsőleg és külsőleg / …".
Ma a lenmagot az öngyógyításban a bélrenyheség és a székrekedés esetén az emésztés szabályozására használják. Csak ún. "étkezési lenmagot", a csomagoláson feltüntetett mennyiségben fogyasszunk. A tudomány a lenmag esetében a következő alkalmazási területeket nevezi meg: alaphashajtó székrekedés és funkcionális bélmegbetegedések kezelésére. Nyákkészítmények formájában gyulladásos gyomor- és bélmegbetegedések kiegészítő kezelésére. A gyógyszerként használt lenmagnyákot, pektint, sok telítetlen zsírsavat tartalmazó zsíros olajat, linamarint és kéksavglikozidát tartalmaz. Az a félelem, hogy kéksavtartalma miatt – elsősorban tartós alkalmazás esetén – mérgezést okozhat, megalapozatlan. Ilyen mellékhatást még sohasem figyeltek meg, mert a lenmag bevételekor a gyomor savas közegében a kéksavat felszabadító lináz enzim inaktiválódik. A maghéjban levő 3-6 %-os nyáktartalom, a maghéj cellulóztartalmával együtt fokozza a bél mozgását, különösen a vastagbélét, és ilyen módon székletürítéshez vezet. A zsír és a nyák a síkosító anyag szerepét tölti be. A nyáktartalom teszi a lenmagot a gyulladásos gyomor- és bélmegbetegedésekben is hatékonnyá.
A len 30-80 cm magas, kopasz kultúrnövény, csak Közép-Európában termesztik. A szár legtöbbször egyenesen áll, és csak a virágzatnál ágazik el. A levelek váltakozva állnak, legfeljebb 4 cm hosszúra nőnek meg, keskenyek és hegyesek. Az oldalágak végein állnak egyenként az öt csészelevéllel rendelkező világoskék virágok. Belőlük fejlődik ki a gömbölyded, ötrészes tok. A magok tojás alakúak, laposak, fényes barna színűek és 5-6 mm hosszúak.