A kutyabengét (botanikai neve Frangula alnus Mill.), lángfának, ebsefának is nevezik. Gyógyszerként a tavasszal leszedett kérget használják, amely egyévi tárolás után bevált, drasztikus hashajtó lesz. A kutyabengekéreg a hazai anthrakinon-drog, amely a szennalevéllel mindenben egyenrangú hatású. A kutyabenge cserje, ami a bengefélék családjába tartozik (Rhamnaceae), és amely legfeljebb 6 m-re nő meg, és Európában gyakran előfordul ligeterdőkben, égeres sárréteken, utak mentén és sövények között. Feltűnik a különben sima, szürkésbarna, fényes törzsén a sok szürke paraszemölcs (szellőztetőszövet). A jelentéktelen, fehér virágok az elliptikus, ép szélű, fényes, az ágakon átellenesen elhelyezkedő lomblevelek hónaljában állnak. A megtermékenyült virágokból fejlődnek a kezdetben zöld, később piros, majd érett állapotban ibolyakék-kékesfekete csonthéjas bogyók. Figyelem! A gyerekek néha összetévesztik a kutyabenge gyümölcsét a vadcseresznyével, és megeszik. Ez heves, kólikás hasmenést vált ki!