A mágikus tudományok tulajdonképpen a világi tudományok összességét és azok felemelését jelentik. A mágus egyúttal magasan művelt, világi tudományokban és művészetekben jártas kell hogy legyen. A mai világra jellemző, hogy teljesen ostoba, tudatlan emberek néhány egyszerű mágikus gyakorlat bemagolásával és bemutatásával művelt tömegeket képesek megbabonázni. Az ostobák soha nem igazi mágusok, csupán a mágiát játékszerül használó önveszélyes vámszedői a tradíciónak. A felszínes trükkök minden korban elbűvölték az embereket, ám a mélyebb misztériumok megtapasztalása keveseknek adatott meg. Azoknak, akik vállalták érte az áldozatot.

Egy, a mágiára vágyó ifjú olvasónkat megkérdeztem, hogy milyen tantárgyakat kedvel az iskolában, milyen tanuló. Azt felelte, hogy egyáltalán nem szeret tanulni, mert az iskolában oktatott dolgok nagy része valótlan. Visszaküldtem azzal, hogy találja meg a tudásban a valóságot, a művészetben a valóságot, a vallásban a valóságot, és ha megtalálta, akkor jöjjön vissza.

A mágus tudós is egyben. Tudományának talán legfontosabb ága a matematika. A számok ismeretét megtanítják ugyan az iskolában, de jelentésüket, a világban elfoglalt helyüket, a számok misztikáját (aminek csak egy szűk része a számmisztika!) magának kell felfedeznie. Ebben segítségére van a művészet, különösképpen a zene. A tudomány már bebizonyította, hogy a matematikai gondolkodás közel azonos helyen foglal helyet az agyban, mint a zenei képességek. A zene a lélek matematikáját a számok a rezgések tanát belülről mutatja meg, de nem lehet valaki tökéletes zenész a fizika ismerete nélkül. A fizika nélkül ugyanis nem érti majd a hangok természetét, a hangszerek működését. Ostoba autentikussággal zenélhet ugyan, de a misztériumot nem, vagy csak igen ritkán – szakrális úton – éri el.

A fizika nem érthető meg a kémia nélkül. Nem érhetjük meg az anyag, az elemek viselkedését, ha nem ismerjük természetüket. A kémiához elengedhetetlenül szükséges a biológia ismerete. Meg kell ismernünk a szobrászatot, a festészetet, az alakokat, mert ezekben az a többlettudás is benne rejtőzik, ami az anyag felett van. Nem csupán saját testünket kell alaposan ismernünk, hanem a környező világ élőlényeit is, hogy saját kémiánkkal is tisztába jöhessünk. A biológia és a kémia ismerete feltételezi a pszichológia ismeretét. Mert a testet valami mozgatja odabentről. A lélekkel való ismerkedés pedig újból a művészeteket hívja magához. Az irodalom, versek, a nyelvek tanulása kívánkozik ide. Az ember ilyenkor találkozik össze önmagával és indul el a valódi önismeret útján. Ekkor kezd vágyni a vallásra, az elvesztett, valaha birtokolt boldogságra. Ekkor kezdi el keresni Istent.

Ha ez az idő eljött, akkor érett meg arra, hogy a csillagászattal, és ezt követően az asztrológiával foglalkozhasson. Az asztrológia egyetemes szimbólumvilága segítségével juthat el a divináció folyamataihoz, és az alkímia első leckéihez. Ismeretei szinte maguktól bővülnek tovább a grafológia, a kézírás elemzésének tudományával, majd a tarot kártya jelképrendszere is világossá válik a számára, hiszen abban is a korábban vázolt jelképrendszer nyilatkozik meg. Tudásának ezen a szintjén érteni kezdi magát és a környező világot.

Az orvostudomány és a természetgyógyászat alaptéziseit is ismernie kell, ami szintén biológiai és kémiai tudását teszi majd próbára, de már nem az iskolai értelemben. Megtanulja a dolgok analógiáit és mintegy maguktól mutatkoznak meg számára a világ titkai. Ezért a mágussá válás útja a tanulással, az alapos tudás megszerzésével, a hagyományos műveltséggel kezdődik. Mégis, az út kezdetéig sem jutottunk, ha csak azokat a dolgokat tudjuk, amiről itt írtam. A mágia útja ennél hosszadalmasabb.