A keserűnarancs botanikai neve Citrus aurantium L., ssp. aurantium vagy ssp. amara. Kifejezetten gyógyszerhatóanyagok nyerésére nemesítették, elsősorban Nyugat-Indiában és Spanyolországban. Az általunk gyümölcsként ismert citrusfélékkel (narancs, mandarin és grapefruit) a keserűnarancs csak távoli rokonságban áll.
Orvosi szempontból a virágokat, sőt az éretlen kis gyümölcsöket és az érett gyümölcsök fehér belső részétől megtisztított héját is felhasználják.
A keserűnarancs virágai kellemesen illatosak, egy kicsit tompítólag hatnak az idegrendszerre. Ezért gyakran teszik adalékként nyugtató- vagy altatóteákba – nemcsak mint illatanyagot.
Az érett gyümölcsök héja tartalmaz kellemes illatú illóolajat sok citromsavval, és keserű flavonoidokat is. Ezek a hatóanyagok étvágytalanság és hiányzó ill. elégtelen gyomornedvképződés esetén segítenek, ezenkívül könnyítik az emésztést is.
A keserűnarancs héját korábban gyakran használták gyógyszerként, sajnos azonban később ez feledésbe merült. A természetes gyógyító anyagok reneszánsza idején fedezték fel újra ennek a szernek az értékét; a tudományos álláspont szerint a keserűnarancs segítő gyógynövény elégtelen gyomornedvképződés esetén és étvágygerjesztésre. Ellenjavallatként adják meg a gyomor- és bélfekélyeket.
A keserűnarancs-fa sekély gyökérzetű, 12 m magasságig nő, és dús ágazatú, gömb alakú koronája van. Az ágakon a levelek spirál formában helyezkednek el; a levélhónaljakban ülnek a fehér virágok, amelyek egyúttal az ágakon kis virágzatokat alkotnak. Ezekből a virágokból majdnem gömb alakú gyümölcsök fejlődnek, amelyek alakra és kinézetre a narancsra hasonlítanak.