A botanikusok Chamomilla recutita néven ismerik, de használatos még a régebbi elnevezése, a Matricaria chamomilla is. A népi gyógyászat már évszázadok óta használja a kamillát, amely a legintenzívebben kutatott gyógynövények közé tartozik. A tudományos álláspont is elismeri a kamilla jó hatását a gyulladásos betegségekre, a felső légutak izgalmi állapotaira, a száj- és garatnyálkahártya gyulladásaira, gyomor- és bélpanaszokra.
A gyógyászatban a szárított virágzatokat használják fel, hivatalos neve: Chamomillae flos (Flores chamomillae). Legfontosabb hatóanyaga az azulént tartalmazó kékes színű illóolaj. A kamilla sajátos gyógyhatását azonban a benne található anyagok együttes (komplex) hatása okozza. A kamillateát alkalmazzák hólyag- és vesepanaszokban, gyomor- és bélpanaszoknál, nyugtalan állapot esetén, és mindenütt, ahol sebellátásról van szó. Emellett sok más orvosi alkalmazásmódja is van, például cseppek, kenőcsök, gyógykozmetikumok.
A kamilla igénytelen növény. Európában szántóföldeken, omladékokon, parlagokon, útszélen, töltésen, a mező szélén mindenütt növekszik. Magyarországon jelentős állománya van, exportálunk is belőle. Régebben gyakori gyomnövény volt a gabonaföldön, de mióta a gyomirtók elterjedtek, ez az állomány erősen megritkult. Rövid gyökeréből a kamilla 20-50 cm magas szárat növeszt, amelyen kétszer-háromszor szárnyalt levelek vannak. A hajtások csúcsán egyesével ülnek a virágzatok. Egy virágzat sziromnak látszó fehér nyelves virágokból és körülbelül 400 sárga csöves virágból áll. Májustól júniusig virágzik. A termés igen kicsiny, körülbelül 20 000 mag tesz ki 1 grammot. A valódi kamillához hasonló fajok is vannak. A kamilla használata után esetleg kialakuló allergiákért ezek a felelősek, ezért vásároljuk a drogot gyógyszertárban.