A XVII. sz. óta az izlandi zuzmó a népi gyógyászat egyik legkedveltebb orvossága tüdő- és torokpanaszok esetén. A népies "köhögés elleni", "láz elleni moszat" elnevezés is innen ered. Századunkban teljesen feledésbe merült. Csak a zselésített ún. "Isla-Moos" pasztillák, mint köhögés, torokfájás elleni szerek maradtak egyes országokban forgalomban.
Ma az izlandi zuzmó mint teák alapanyaga is igen keresett. Különösen a száraz köhögés és a kezdődő influenzás fertőzés gyógyítására alkalmas, de gyomorrontás, étvágytalanság vagy betegség utáni gyenge állapot esetén is bevált szer.
Hatóanyaga a sok növényi nyálka miatt a keserű zuzmósav, amelynek antibiotikus hatást is tulajdonítanak. A hivatalos gyógyászat a felső légúti megbetegedéseknél a köhögési inger csillapítására ajánlja.
Az izlandi zuzmó latin neve Cetraria islandica L. Arch. Hegyoldalak humuszos és homokos talaján, cserjeszerűen nő. 4-12 cm magas. A zuzmó lemezes-bokros talajlakó, villásan vagy agancsszerűen szétágazó. Az egyes hajtások 5-20 mm szélesek, levélszerűek, de többnyire görbék vagy barázdáltan elhajlók. A fény felőli oldaluk olíva- vagy barnászöld, az alsó oldaluk fehéreszöld vagy világosbarna, fehérfoltos.