A trópusi Ázsiában honos gyógynövény hatóanyaga Európában csak 1927 óta ismert mint hólyag- és veseszer, azóta viszont olyan közkedvelt, hogy a vadon termő mennyiség már nem fedezi az igényeket. Indonéziában termesztik. A drog hivatalos neve: ortoszifonlevél, ismertebben indiai vesetealevél.
Az indiai vesetealevél ideális kiegészítője a medveszőlőlevélnek a hólyag és a vese hurutjainak kezelésében, mert fertőtlenítő hatása mellett enyhe diuretikus (vizelethajtó) hatása is van, ami a medveszőlőnél hiányzik. Az indiai vesetealevélből is hidegen kell a teát készíteni.
Az indiai vesetealevelet tudományosan még csak igen kevéssé vizsgálták. Az eddigi ismereteink szerint tartalmaz illóolajat (mintegy 0,5 %-ot), flavonokat és ásványi sókat (leginkább káliumsókat, körülbelül 3 %-ot). A tudományos álláspont is elismeri az indiai vesetealevelet gyógynövényként, és a vizeletképzés serkentésére ajánlja például a vese és a hólyag hurutos állapotaiban.
Az indiai vesetealevelet szolgáltató növény botanikai neve Orthosiphon spicatus. Ez az ajakosak (Labiatae) családjába tartozó növény 1 m magasságig nő. Szára négyszögletű, rajta a levelek keresztben átellenesen állnak, 5-6 cm hosszúak, 1-2 cm szélesek, rövid száruk van, lándzsa alakúak és hosszú csúcsban végződnek. Levelei kissé hasonlítanak a borsmentához. A hajtások végén hatosával kékesfehér ajakos virágok találhatók, mintha hosszú, rövid nyelű kalászok lennének. A levelek és a virágok aromás illatúak.