I Erzsébet, angol királynő (1533-1603) havonta egyszer mosdott, de
nem azért mert koszosnak érzete magát, csupán felvette ezt a
szokást, és egész életében ragaszkodott ehhez a hagyományhoz. Ő
volt országának talán legtisztább lakója. XIV Lajos (1638-1715), a
Napkirály, sem maradt el higiénia kérdésében Erzsébet mögött,
ugyanis ő minden reggel megtörölte a szemét.

A higiénia a középkortól kezdve néhány évszázadon át nem
foglalkoztatta az embereket. A Keresztény Egyház a lélek ápolását
helyezte előtérbe, és a test csak másodlagos szerepet játszott az
ember életében. A testápolás, cicomázkodás megvetendő és fölösleges
szeszélynek számított. A római fürdőkultúra teljesen kihalt. Nem
véletlen, hogy az 1347-ben Messzina kikötőjébe érkező fekete pestis a
zéró higiéniával karöltve képes volt emberek tízezreinek életét kioltani
Európában.

Az emberek nem azért hanyagolták a tisztálkodást, mert nem volt mivel
elvégezniük. Víz mindig rendelkezésükre állt, a szappant pedig már
5000 évvel ezelőtt kitalálták. Babilóniában i.e. 2800-ban már
készítettek a szappanhoz hasonló tisztálkodószert. Egyiptomban i.e.
1500-ban állati és növényi zsiradékból, alkáli sók hozzáadásával
nyertek szappant. Az ókori görögök és a rómaiak hamuval, agyaggal,
homokkal és habkővel ápolták testüket. A ruhákat, melyek fehérsége a
ma használatos fehérítő mosószerek eredményeivel is felvehette volna
a versenyt, erjesztett vizeletből nyert szalmiáksóval fehérítették.

A hetedik században intézményesedett a szappankészítő mesterség
Európában. A mesterek szigorúan őrizték receptjeiket. Elsőként a mai
Olaszország, Franciaország és Spanyolország területén honosodott
meg a szappanbiznisz. A mesterek felhevítették a zsiradékot, melybe
hamuzsírt és illatanyagokat kevertek. A technika folyamatosan
tökéletesedett, de a 19. századig senki nem tudta, hogy valójában
miért tisztít a szappan.

1811-ben Michel Eugene Chevreul, francia kémikus tanulmányozni
kezdte az olajok és gyanták bonyolult összetételét, melyekből
természetes festékanyagokat nyertek. A növényi olajoktól eljutott az
állati zsiradékokig, és onnan már csak egy lépés választotta el a
zsírsavak felfedezésétől. Tizenkét évvel később, 1823-ban
bejelentette, hogy kutatásai szerint a szappan nem más, mint zsírsav,
amit a kémikusok lúgnak neveznek.

A cikket köszönöm Alexának