A fehér mályva, az orvosi ziliz (latin neve Althaea officinalis), a mályvafélék családjába tartozik. Gyógyhatása már az ókortól kezdve ismert, és érdekes, hogy ma is ugyanazoknak a panaszoknak az enyhítésére használjuk, mint akkor. Ingercsökkentő hatása a gyökér nyálkatartalmának köszönhető. Ez növényi védőbevonatot képez a száj és a garat sérült nyálkahártyáján, de a gyomorban és a bélben is. Ezért a mályvagyökérteát garathurut, torokfájás, száraz köhögés, rekedtség és a gyomor és bél nyálkahártyája gyulladásainak gyógyítására használjuk. A mályvagyökér gyógyhatása orvosilag elismert.
A mályvagyökérteát hidegen készítjük. Ezért nem alkalmas a teakeverékekbe, amelyeket forrázással készítünk.
A fehér mályva a Kaszpi-tenger, a Fekete-tenger és a Földközi-tenger keleti medencéjében őshonos, termesztik azonban Bulgáriában, Jugoszláviában, a Szovjetunióban, Magyarországon és Belgiumban is. A fehér mályva házi kertben történő telepítése is sikerrel kecsegtet. Nyirkos, mélyrétegű, tápdús, meleg fekvésű talajt igényel. Szőrös szára egy méternél magasabbra is megnő. Levelei szórt állásúak, nyelesek, mindkét lapjukon bársonyosan bolyhos szőrűek. A levélszél fűrészes. Virágai a levelek hónaljában csomóban állnak, nagyok, fehérek vagy halvány rózsaszínűek, június, július vagy augusztus hóban nyílnak.