A botanikusok ezt a tárnicsfélék családjába tartozó növényt Centaurium erythraea-nak nevezik. Ezt a gyógynövényt semmiképpen sem szabad magának szednie, mert mint minden tárnicsféle, az ezerjófû is védett növény!
Sok népi neve van, például százforintosfû, földepe, lázfû, gyomorfû, hasfájásfû. Az ezerjófû egy tisztán keserûanyagot tartalmazó növény, amelyet tonikumként, tehát emésztési gyengeségnél és étvágytalanságnál már idõtlen idõk óta használnak, és még ma is változatlan módon. Egy azokból a régebbi idõkbõl származó mondás, amikor még a "keserû" a hatásos álneve volt, így hangzik: "A gyógyszernek keserûnek kell lennie, különben semmit sem használ"; és ha a Struwwelpeter-ben a doktor kis betegének "a keserû orvosságot" nyújtotta, ezt semmiképpen sem büntetésnek szánta.
Hatóanyag szempontjából az ezerjófûben csak a keserûanyagok érdekesek; ezek gondoskodnak az egész emésztési rendszer jobb emésztõnedv-áramlásáról, ami javítja az étvágyat, s a táplálék panaszmentes feldolgozásához, jó közérzethez vezet.
A tudományos álláspont szerint gyomorsavképzõdés javítására (gastritis elégtelen gyomorsavképzõdéssel), valamint étvágytalanság ellen javalt. Az ezerjófû Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában fordul elõ. Nálunk nedves réteken és ritka erdõségekben nõ. Szára négyszögletes, 10-50 cm magas. A levelek keresztirányban átellenesen állnak. A piros, csillag alakú virágok, amelyek csak napsütésben nyílnak ki, bogernyõben vannak elrendezve.
Gyógyászati célra az ezerjófüvet Marokkóban, Jugoszláviában és Bulgáriában termesztik.