Alakja az évszázadok alatt keveredett a táltoséval, és a nyugati hagyományok misztikus bűbájolóival. Maga a szó is valószínűleg az olasz gramanza „bűbájosság, ördöngösség” szóból ered. A garabonciás jóra és rosszra egyaránt kapható, képes vihart támasztani, ha úgy hozza kedve, ismeri a fekete mágiát is. A középkori diákok analógiájára – akik 7 vagy 13 iskolát jártak ki, majd vándorútra keltek – a könyvéből olvassa ki a varázsigéket, melyeket örökké tartó kóborlásai során tanult. Ha garabonciás kopogtat egy házba és enni kér, bizony jó neki adni, különben vihart támaszt, jégesőt küld a falura és egy sárkány hátán tovább lovagol.