A cickafarkfû botanikai neve Achillea millefolium L., és a fészkesvirágzatúak (Asteraceae = Compositae) családjába tartozik. Az "Achillea" nemzetségnév a görög hõs, Achilleus nevébõl származik. Vele a monda szerint a gyógyításban járatos kentaur, Chiron ismertette meg ezt a sebgyógyító gyógynövényt, azután barátját, Patrokoloszt megismertette a használatával, aki késõbb Müszia királyát, Telephoszt sebeit gyógyította ezzel. A Millefolium szó a legfinomabban osztott levelekre utal, amelyek úgy néznek ki, mintha "ezren" lennének.
Sokszor még a gyógynövényekben szegény házi patikákból sem hiányzik a cickafarkfûtea. A tudományos álláspont a cickafarkfüvet étvágytalanság, enyhe görcsös jellegû gyomor-, bél- és epebántalmaknál, valamint gyomorhurutnál ajánlja. A cickafarkfû különösen a változás éveiben segít a nyugalom és a lazítás eléréséhez, de idegességre és alvászavar kúrálására is alkalms. Számos, a vegetatív bántalmak ellen használt teakeverék tartalmaz cickafarkfüvet, hatást fokozó adalékként. A cickafarkfüvet orvosi cickafark, egérfarkúfû, ezerlevelûfû néven is ismert, és itt-ott "jánosfû". Ezt a népi nevet sok erõs illatú vagy Szent János napja (június 24.) körül virágzó gyógynövény viseli.
Nem szabad összetéveszteni a Hypericum-mal, amelyet jánosfûnek vagy keményszénának hívnak, és amely egy különleges gyógynövény: a Hypericum növényi antidepresszáns. A cickafarkfüvet gyakran megtaláljuk réteken, de utak mentén, lejtõkön és pusztákon is. 20-40 cm, néha akár 60 cm magasra is megnõ, az egyenes száron erõsen szeldelt levelek és a szár végén fürtös álernyõben álló fehér, néha vöröses virágok vannak. A növény júniustól késõ õszig virágzik. Egész Európában otthon van, nagyon igénytelen, és a hõséget épp úgy elviseli, mint a hideget; csak a nagyon nedves helyeket kerüli.
Figyelem! Fennáll a veszélye annak, hogy az allergiások viszketõ és gyulladásos bõrelváltozást észlelnek a cickafarkfûteától. Az allergiások ezért ne alkalmazzák az olyan gyógykészítményeket, amelyek tartalmazzák ezt a gyógynövényt!