latinul magia, kétféle: magia alba azaz természeti ügyeskedés, szemfényvesztés (l. Bűvészet) és magia nigra vagyis csodás dolgok létrehozása, tényleg vagy legalább szándékolva a gonosz szellemek segítségével. Az utóbbi különböző célokra irányulhat; az illető vagy hiuságát akarja kielégíteni, v. valamely földi jóhoz jutni, v. végre kiváncsiságának eleget tenni. Lényege abban a szándékban áll, hogy a varázsló a rossz szellem segítségével valamit létesítsen, akár sikerül akár nem. A keresztény világnézet szerint magában véve lehetséges, hogy ember a gonosz szellemmel szövetkezzék s együtt működjék; egyes tények elő is fordulhatnak, hol a rossz szellem közreműködik (facta magiae); de hogy valaki ezt állandóan és mindig sikeresen üzze (ars magiae), az nem látszik megegyeztethetőnek azzal a viszonnyal, mely isten, mint a világ gondviselője s a rossz szellem közt fennáll. A B.-nak sok fajtája lehetséges; napjainkban sokan mint spiritizmust üzik. A B. a babonaságnak egy faja s nagy vétek, mert isten helyett a rossz szellemtől vár boldogulást. Az igazi vallásosság azt követeli, hogy csak istentől várjunk valamit; isten pedig két módon részesít ajándékaiban: a természet és a kinyilatkoztatásban megjelölt dolgok, p. keresztség bérmálás stb. által. A B.-ot az egyházi és az állami törvények szigoruan büntetik. (L. Boszorkányperek és Varázslás.) Megjegyzendő még, hogy ha valamely tény rossz szellem által létrehozottnak állíttatik mindaddig egyéb természeti erőkből magyarázandó, amíg ez lehetséges.