A középkor kezdetén az egyház még elnéző volt a fehér mágia gyakorlóival szemben. A 13. századtól kezdve aztán Albertus Magnus és Aquinói Szent Tamás tanításaira hivatkozva szigorúbban lépett fel mindenfajta varázslattal szemben, amelyet ő maga nem szentesített. A 15. század közepétől ez vezetett a féktelen boszorkányüldözésekhez.
Az 1486-ban megjelent Malleus Maleficarum, vagyis a Boszorkánypöröly nélkülözhetetlen segédeszköz és kézikönyv volt az üldözések során; csupán a Biblia fogyott nagyobb példányszámban abban az időben. Mindennemű babonához teológiai jóváhagyást biztosított, ezáltal sokezer ártatlan ember megkínzásához és halálához vezetett.