Lássuk csak, milyen főbb ismérveket tulajdonítottak a "klasszikus" boszorkányoknak, akik közül oly sokan máglyán végezték:
Az első természetesen az ártó szándék megléte volt. Ugyan mi másért varázsolna valaki, minthogy az istenfélő, egyszerű embereknek kárt okozzon, terméketlenné tegye őket, szemmel verjen, és elapassza a tehenek tejét?

A seprűnyélen és egyéb megbabonázott tárgyakon, állatokon való repkedés szintén fontos ismertetőjegynek számított. A teendő a következő volt: a boszorkánynak be kellett kennie testét vagy magát a "szállítóeszközt" nadragulyából, sisakvirágból, bürökből és egyéb mérgező növényekből készült kenőccsel. Ezek a balzsamok a bőrön át felszívódva aztán különféle hallucinációkat idéztek elő.

A boszorkányok mellé rendszerint segédeket, vagyis familiarokat adott az ördög, amelyek képesek voltak felvenni különféle állatok alakját. Számtalan fekete macska, varangy, kígyó, tyúk és patkány keveredett efféle gyanúba, ezek az állatok számítottak ugyanis a leggyakoribb boszorkánysegédeknek, kísérő szellemeknek. A boszorkányjel, legyen az egy anyajegy, bütyök, elszíneződés, vagy nehezen gyógyuló seb, arra utalt, hogy a boszorkánysággal gyanúsított személy minden bizonnyal familiarokat táplál a saját vérével. Ez is az ördöggel cimborálás biztos jele volt.

Gyanús volt az is, ha valaki jól ismerte a különféle növényeket illetve azok hatását, és meglátták az erdőben, vagy elhagyatott helyeken, netalán telihold vagy újhold idején kóborolni, amint növényeket gyűjtött. A néphagyomány és a szerzetesek szintén számtalan gyógyító főzetet ismertek, azonban a boszorkányüldözési hisztéria közepette könnyű volt bajba keveredni.