Ma többnyire úgy tekintenek a boszorkányságra, mint ősi vallásra, amely a természetkultusz egyik formája. Rokonítják a kelták és a druidák hitével, emellett része a herbalizmus, a jóslás, a különféle rituálék művelése, a hagyományok tisztelete, ápolása is. Régen kifejezetten a fekete- és szürkemágiával kapcsolták össze, ma már inkább fehér- és zöldmágiaként (Wicca: zöldboszorkányság) él a köztudatban, és a nőknek jut benne döntő szerep.

Miért akkora talány a boszorkányság a kívülállók számára? Talán azért, mert a harmóniához és békességhez vezető egyfajta út, amely - bár saját magunkban és a bennünket körülölelő világban rejtezik -, sokaknak tűnik elérhetetlennek. Talán mert még mindig nehéz hinni az intuíció és a gyógyító szándék erejében, és abban, hogy az anyag cseppet sem mindenható. Miért hát épp a boszorkányok füstbe burkolódzó rítusai segítenének rajtunk?

A mai - az ősi, torzítatlan hitből táplálkozó - boszorkányok egyik legfontosabb tevékenységüknek a gyógyítást tartják. Ez azt jelenti, hogy gondot viselnek nemcsak magukra, hanem társaikra, rokonaikra, barátaikra, a kívülállókra, sőt a társadalomra és az egész Földre is. Mágia pedig csak egyféle van, és mindenki maga dönti el, mire használja. Olyan eszköz, amely képes pusztítani, de építeni is, mint annyi minden más, ami az ember kezébe került az idők során.